Sejtszintű térszimbolika

Avagy, hogyan ismerkedhetünk a fizikai érzékszerveken túli valósággal.

Hosszú utat tettünk meg és sokmindent tudtunk meg a csukott szemes írás világáról. Az alábbiakban  olyan példát mutatok be, amely közvetlenül nem kapcsolódik a kézíráshoz, közvetve viszont annál inkább. Számomra is újak az információk, ezért még kiforratlan – ugyanakkor óriási távlatokat nyit. És mivel a csukott szemes kézírás értelmezésének göröngyös útja vezetett hozzá, bátorkodom belevágni.

Egy magasabb szintű tudat a kézírásban, a különböző szemlélőmódok mentén lép be a földi tudatba és fejti ki hatását.

Ennek a kézírásmódnak a fejtegetése gondolkodásra sarkall, méghozzá logikus gondolkodásra, amelyen keresztül a tiszta forráshoz érkezhetünk. A logikus gondolkodásba viszont bele kell férnie – jelenlegi tudásunk szerinti – nem racionális jelenségnek is. Lehet valamit nem értelemmel felfogni és mégis logikus következtetést levonni belőle, hiszen láthatóan működik. Már tudjuk, hogy például a geometria egy-egy szakaszmetrikája ugyanazokkal a mozdulatokkal fejezi ki önmagát, mint mi emberek a kézírásunkban, ezért a különböző szakaszmetrikákhoz miért ne tartozhatnának hozzá például az emberi megélések, tapasztalatok minősége, esszenciája.

Alábbi illusztrációt kifejezetten fontosnak tartom, mert igen beszédes. Itt ugyanis a kiváltott reakció is említésre kerül. A képhez tartozó szöveg a következő: "A komplex antigén poliklonális(eltérő, különböző, nem specifikus) immunválaszt vált ki, ami eltérő specificitású ellenanyagok termelődéséhez vezet".

Az első képen az antigén, az egysíkban lévő két "bütykével" (bocsánat a kifejezésért) csatlakozik a B sejthez. A másodiknál az antigén csak az egyik végén, más szavakkal a szélen lévő "bütyökkel", a harmadikon pedig a két "bütyök" közötti résszel történik a csatlakozás.

A csatlakozás különböző módja az, ami kiváltja a B sejtből a más-más válaszreakciókat, vagyis azt, hogy eltérő specificitású ellenanyagokat hozzon létre. 

Ha az antigént vesszük a figyelemnek, a B sejtet pedig a megfigyeltnek, akkor a kettejük közötti kommunikáció és működés a csukott szemes kézírás során megtapasztalható BENT-KINT-KETTŐS irányelvek alapján történik.

A galaxisok szerkezete, atomjaink felépítése, a gondolkodásunk vagy kézírásunk lenyomatának érzelmi töltete egységes mintázatot követnek, ezért az ábrák nemcsak egyszerűen a szemlélőmódok felvázolása, hanem tulajdonságokat hordozó viselkedések. Ezért, mondjuk egy integráns membránfehérje elképzelhető, hogy hasonlóan "szemlélheti" a világot, hasonló dolgokat "élhet meg, érezhet át és reagálhat", mint a parabolikus geometria, az egyszerű rácsszerkezet, a prócium hidrogénizotóp, a folyadékkristály nematikus fázisa, a laphám és természetesen a laporientált szemlélőmódba tartozó kézíráson keresztül az ember. Mert ezek mind a BENT elvét képviselik.

Egysíkban, egylapon, egytengelyen lenni a többivel. Az ebben a módban működő dolgok képlékenyebbek, puhábbak, kényelmesebbek, mit a másik kettőben, ez amolyan paradicsomi állapot.

Ugyanezzel a megközelítéssel a másik kettő rajz szerinti viszonyrendszert is meg lehet fogalmazni. Így olyan tulajdonságait is megismerhetjük a dolgoknak, amelyek eddig csak mással kapcsolatban merültek fel. Bármelyikhez is fordulunk, az emberi viszonyok minden esetben megjelennek. 

Egyet nézünk, mégis sokat látunk.

Ha így kezdjük el vizsgálni a világot, akkor például a membránfehérjék közül a KINT elvet követő perifériásra jellemző lehet a szűklátókörűség, hiszen hiába van "rálátása" a dolgokra, de az csak egy része a világnak, ami ebben az esetben a membrán egyik oldala, és arról nincs fogalma, mi van azon túl. Ugye, milyen emberi!?

Az ábra harmadik rajzán, a BENT irányelv mentén működő antigén a maga szintjén "tudja", hogy kettősviszonyban van a figyelem. És az ember? Vajon tudja, hogy bármi, amit szemlél, azt a "túloldalról" is figyelemmel kísérik? A túloldal kifejezés pedig nem misztikus. Ha annak vélik, akkor a hiperbolikus geometria is az, ahol a háromszög kettősviszonyban létezik.

A szemlélőmód váltások mögötti megváltozott működés, meghatározott arányok és határértékek mentén zajlanak.

Vicc nélkül, még a megfigyelő kamrák is az eddig fejtegetett szemlélőmódok mentén működnek. Van ugyebár a ködkamra (Wilson-kamra), ahol az események sima megfigyelése történik (ez a BENT), a buborékkamra az, ahol a figyelmet vagy fölülre, vagy alulra helyezik, vagyis csak egy oldalról történik a megfigyelés (ez a KINT), és a szikra kamra az, amelyben felülre és alura is helyeznek egy-egy detektálót (KETTŐS). Ez mutatja, hogy itt kettősfigyelemről beszélhetünk.

Az emberi bölcsesség kiteljesedése, amikor a kézírásban láthatóvá vált szellemet felismerjük.

Meggyőződésem, ha a szemlélőmódok mentén kezdjük el értelmezni a világot sokkal mélyebben és új oldaláról ismerhetjük meg azt – és persze ezzel együtt magunkat is. Hiszen már nem élettelen dolgokat látunk magunk körül, hanem hozzánk hasonló tulajdonságokkal felruházott parányi, izgő-mozgó elemeit a világnak, amelyekből mi emberek is felépülünk. Működési rendszerük a mienkéhez hasonló képi rendeződést vesz fel. Láttak már olyan képet kristályról amelynek kellemes dallamot játszottak? Nyugalmat árasztó szép alakzatot vett fel. Ám hangzavarra a kristály elképesztő módon reagált, és szinte "megbomlott elmével" körvonalazta szétesettségét. Mi, emberek, nem hasonlóképpen reagálnánk?

Ahogy a kézírásban a pozíció a mögötte lévő cselekvő folyamra (idősíkra) utal, úgy sejtszinten is a résztvevők helyzete mutat rá egy működésmódra.

Lényegét tekintve az eddig leírtakból arra lehet következtetni, hogy 

az anyagi világ különböző szintjein felismerhetjük saját magunkat. 

Ez a létezésnek egy igen bensőséges világa és a jövő emberének a járható ösvénye felé mutat.